Így kezdődött Vendégházunk története
Vendégházunk története 2016. novemberében kezdődött, ekkor indultak a bontási munkálatok. Gyakorlatilag majdnem mindent szét kellett verni, ki kellett bontani, voltak rémes állapotok. De a munka viszonylag gyorsan haladt, hiszen bontani mindenki tud, ez nekünk is könnyen ment.
Majd következett a folyamatos tervezés és kivitelezés, próbáltuk az ötleteket megvalósítani. Mindig változott, alakult a ház, örültünk amikor egy-egy munkafolyamat elkészült.
Eközben a kert és udvar is a megújulás útjára lépett, kapáltunk, metszettünk, ástunk és ültettünk. Rengeteg követ megmozgattuk, hogy az udvar a jövőben a pihenést szolgálja. Füvesítettünk és sok fajta virágot beszereztünk, hogy mindig legyen virágzó része a kertnek.
Első vendégeink 2018. augusztus 1-jén érkeztek Hamburgból, akiket nagy izgalommal vártunk. Ez az izgalom azóta is minden vendég érkezésekor bennünk van mert szeretnénk, hogy a hozzánk érkező vendégeinek valóban azt kapják, amit a képek és a leírás alapján elképzelnek.
Nekünk a nyugalom világa ez a porta, szeretjük az öreg gyümölcsfákat a hátsó kertben, mindig rácsodálkozunk a vén diófa méreteire az udvar közepén (ami biztos több mint 50 éves), izgatottan lessük a vadakat, amikor betévednek a kertünkbe. Tavasztól-őszig babusgatjuk a virágokat, melyért színes, illatos kavalkádot kapunk cserébe, és folyamatosan kurtítjuk a füvet, hogy üde zöld maradjon egy mezítlábas kerti sétához.
A sok-sok növény mellett külön boldogsághormon számunkra a bennünket rendszeresen látogató cicák. Az első hozzánk szegődött fekete cica minden érkezésünkkor azonnal megjelent és csak akkor ment haza, mikor látta a távolodó autónkat.
Ez a cica sajnos 1 év után már nem jött többé, de cserébe érkeztek újabbak, hízelgőek és tartózkodóak, mindegyiknek más-más a természete. Egy közös volt bennük, hogy az érintést nem tűrték, de ez már a múlté, sok türelemmel sikerült őket megszelídíteni. Nevet is adtunk nekik és jelenleg 4-5 cicus látogat bennünket rendszeresen és kapják a jobbnál jobb falatokat, mi pedig mindezért simogatási lehetőséget kapunk a cicafejektől. A legöregebb cicánk a "ház őrzője", akit a házzal együtt kaptunk és Padláscicának hívjuk, mivel a kocsibeálló nyitott padlása az otthona. Nála a simogatás szóba sem jöhet, először még az étellel sem lehetett előcsalogatni, mostanra már elértük, hogy tűri a jelenlétünket, de tartja az egy méter távolságot.